Grunter: Linkin Park- Living Things [Zenerovat]

>" />

Szerkesztőségi pontszám: (4/5)
Látogatói pontszám: (1/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://intengerkalozai.blog.hu/api/trackback/id/tr104603671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BenyoBoy 2012.07.05. 16:34:57

Hát, ez egy nagyon gyenge kritika, talán az utóbbi évek leggyengébbike. Leginkább azokra a tíz év alatti srácokra emlékeztet, akik végigkáromkodják a videóikat, "merthogy az AVGN is ezt csinálta és az menő". Itt is rengeteg hangzatos(nak tűnő) és ötletes(nek tűnő) szófordulatot használt a "kolléga", kár, hogy rengeteg baromságot hord össze és pár mondat után lerí, hogy köbö annyi köze van a Linkin Parkhoz, mint a tyúknak az atomfizikához. Mondanom sem kell, ez azt jelenti, hogy keveset.
Abba nem akarok jobban belemenni, hogy úgy kezdeni egy cikket, hogy "rühellem" a csapatot majdnem akkora FAIL mint a hollandok idei EB szereplése, vagy hogy a debut inkább debüt (és még hasonló elírások tömkelege van benne). Chester vokálja a Depeche Módot idézi? A gitárjáték a Deftones-t? MI VAN??? Ember, ha ilyet egy normálisabb oldalon közölsz, minimum élve elásnak bakker, hogy lehet ekkora baromságot összehozni? Az tök jó, hogy az adott stílusok legpopulárisabb képviselőit ismered (Blessthefall, Enter Shikari), de ha úgy kevered ezeket a cikkbe, hogy közük nincs a témához, az bizony nagyon vér ciki tud lenni, még az itthoni színvonalhoz képest is. A mostani Linkin Park az utóbbi két valóban nagyon gyenge lemez után viszont remek lett, mondhatni, az év meglepetése! A számok ugyanis (milyen meglepő) rendkívül dallamosak, végre lehet hallani bennük gitárt, Chester hangja a csúcsponton és Mike rapbetétjei is mind a helyükön vannak, külön szánalmas, hogy rögtön az első számba belekötsz ezekbe, holott ebben teljesedik ki minden egyszerre. Ha hallottál volna valaha egy Linkin Park számot (végig), tudhatnád, hogy Mike a szokásosnál még jobban is rappelt, és bár Chester valóban előtérbe helyezi a tisztább vokálokat a core-osabb hörgések hátrányára, mindkettőben így is brillírozik, az első szám végén a háttér-hörgés simán megállná a helyét a HT-n is, nemhogy itt. Folyamatosan önellentmondásba keveredsz: "jön egy heavy szám" majd két szóval arrább "gyenge alap, sok effekt, kevés gitár". Most akkor döntsd el, hogy mi bakker. Gyűlölöd a lelkizős számokat, de a Brekaing the Habit a kedvenced az együttestől?
ezek után komolyan felmerült bennem a következő (már ha olvassa ezt a kis kritikát a szerző): ezt két ember írta? Vagy nagyon rosszul fordítottál re Google fordítóval egy cikket valami random hipszteres oldalról.
Az tény, hogy a lemez slágeres lett és bizony az új Linkin Park is áttért a szintipopos vonalra, ugyanakkor hozzátenném, hogy a hangzásvilág és a számok felépítése pont, hogy a régi lemezekét tükrözi. Majd, hogy ha megtanulod nem felületesen hallgatni a zenét és túllépsz a "régi hörgés ~ kemény, új tiszta ~ gyenge" párosításokon, akkor majd talán fogsz jó zenei cikkeket is írni. Ez sajnos egy pont tőlem, de csak azért, mert nullát nem lehet adni.